A Csónak a Várakozó és az Árvíz című munkák lehetséges olvasata

Munkáimban időnként egy tárgy válik hangsúlyossá. Jellemző, hogy ezek a tárgyak a személyes környezetemből kerülnek ki. Fontosnak tartom ugyanakkor az intuitív építkezést, szeretem később felfedezni bennük az összefüggéseket.

A címben szereplő három munkán a “lavór” jelenik meg közös motívumként.

A Csónak című munkámban kiemelem akváriumszerűen egy installáció formájában ezt a tárgyat, ahol a lavór vízen lebeg egy plexi „dobozban”. A lavór ez esetben a cím szerint egy csónak, vagy egy bárka metaforája. A bárka egy vízi szerencsétlenség után életeket menthet, de a nyílt vízen nagyon kiszolgáltatott is az ember. A cím utalhat a bibliai bárkára is, így a megmenekülés, a túlélés, vagy éppen az isteni büntetés szinonimája is lehetne.

(Munkáim értelmezésében időnként vonok Bibliai párhuzamot, ami sohasem parafrázisa, vagy konkrét feldolgozása egy-egy Bibliai történetnek, ugyanakkor úgy gondolom, hogy mivel ezek a történetek mélyen ivódtak a kultúránkba, a megemlítésük releváns, de nem önálló megoldása a munkáim értelmezésének).

Három munkámból kettő festmény, melyeken egy-egy majdnem teljesen meztelen nő alkot kompozíciót egy rózsaszín műanyag lavórral. A meztelen nő megjelenítése a munkáimban mindig valamilyen intim, kiszolgáltatott helyzetre utal. A lavór és a víz is összekapcsolódik, hiszen a tisztálkodás összeköti őket, így a női bűn, a női megtisztulás gondolata is felsejlik. A képeken beáradó fénynek van egy határozott iránya, ami egyszerre lehet a remény és a világosság, de a kompozíciója, a fény iránya mégis baljóslóan halad el. A két festmény egy performansz előadás érzetét kelti, olyanok, mintha egy előadás jelenetei lennének.

Az Várakozó című munka esetében nem tudjuk, mire vár az alak. A lavórban nincs víz a képen, és a nőnek nincs öltözet a testén egy alsóneműt leszámítva. A cím utalhat a várandósságra is, de valamilyen árvízszerűen lecsapó problémára is, amit tétlenül vár.

Az Árvíz című munkán egy meztelen nő ebben a bizonyos lavórban áll. A kép hangulata a szürke színek által és a nő arckifejezése okán komor, mégis abban, ahogy a figura egy lavórban áll megjelenik az abszurdum is. Ez esetben a „bárkába” került a női alak, de az árvizet megelőző vízfolyást nem látjuk beáramolni a szobába. A cím és a mozdulat nem didaktikusan értendő, az árvíz egy megoldatlan nehézségre utal, a lavór pedig a menekülés és túlélés eszközeként funkcionál transzparens értelemben, habár nem biztos, hogy alkalmas rá.

A lavór szintén köthető a női princípiumokhoz is. Ezzel kapcsolatban az alkotásaimban ambivalencia fedezhető fel. Az ambivalencia ez esetben a tárgy köré fonódó klasszikus női elvárások vagy munkák és az azokból fakadó ellentmondások paradoxona is lehet. A tárgy az egyén saját lélektani csapdáját jeleníti meg, de ez a csapda fakadhat más jellegű gondolatokból, gondokból is. A tárgy körkörös alakjáról a végtelen, az örökös körforgás jut eszembe, ami utalhat egy ismétlődő, megoldatlan vagy megoldhatatlan problémára, egy meg nem hozott döntésre. A tétlenség vagy a rosszul döntött cselekvés pedig a megoldás hiányára.

A három alkotás értelmezése során benyomásokat és felvillanó etűdöket idéztem meg abban a kontextusban, amiben együtt értelmezem őket.