A Csónak a Várakozó és az Árvíz című munkák lehetséges olvasata

Munkáimban időnként egy tárgy válik hangsúlyossá. Jellemző, hogy ezek a tárgyak a személyes környezetemből kerülnek ki. Fontosnak tartom ugyanakkor az intuitív építkezést, szeretem később felfedezni bennük az összefüggéseket.

A három munkán a “lavór” jelenik meg közös motívumként.

A rejtőzés-rejtőzködés így vagy úgy több munkámban is előkerül. Gyakran egy figura arca van eltakarva, vagy a Befalazott ablak című festmény estében a házban lakó rekesztette ki magát és bújt el a befalazott ablakok mögé. A Kilátás című munkában a kukucskáló szerepébe kerülünk, de ez még a kitekintés előtti pillanat. Annak a bizonytalansága, hogy elhúzzuk-e a függönyt és kinézünk, vagy sem. Képileg a cím és a festmény témája ellentmondás, hiszen az elhúzott függönyön keresztül csak egy homályos kép rajzolódik ki előttünk, átvitt értelemben a kilátástalanság, a remény és reménytelenség megjelenítéseként.

Kilátás, olaj, vászon, 100 × 80 cm, 2022.

A festményen a befalazott ablak már önmagában is baljós. A mellette vadul burjánzó növényzet- és a vakolat elvizesedése jelzik, hogy a ház már elhagyatott.

A szentendrei MANK galériában 2057 – Személyes utópiák címmel nyílt csoportos kiállítás 2022. Április 27-én pályázat keretében, melyen egy installációval szerepeltem. A kiállított munkához az alábbi szöveget írtam:

“A jövő időre és az eljövendő évekre gondolva olyan kifejezések jutottak eszembe, mint

A Bolyongó című animációban egy meztelen alakot látunk, aki éjt nappallá téve, Sziszüphoszi kitartással körbe-körbe jár. A körbe járkálás aktusa megidézi a körtánc rituális jellegét, valamint a haláltánc fogalmát is. A céltalan járkálást mindig valamilyen nehéz, elgondolkodtató helyzetben tesszük, bízva abban, hogy a mozgás folyamatossága megadja a választ a kérdésünkre.

A Bolyongó második változata (Bolyongó II.) sem sokban különbözik az elsőtől, de semmiképp sem lényegtelen momentumban, ugyanis az alak, a meztelen nő immár egy rózsaszín lavór körül rója végeláthatatlan köreit. A lavór utalhat a női princípiumokra, vagy önmagában arra a bizonyos problémára, amibe az alak “nem lép bele”, amit folyamatosan csak kerülget.

Bolyongó I. és Bolyongó II.

A Minotaurusz című festményen egy férfialakon egy kecskemaszkot látunk félalakos portré kompozícióban. A Minotaurusz egy félig ember félig bika lény, akinek a görög mitológia szerint szüzeket áldoztak fel. A kecskemaszk megtévesztő és abszurd. A cím kizökkent,  a cím és a látvány csak távolról, utalásként kapcsolódik össze.

Egy korábbi festményemről, a Harapós kutya című képről írtam, hogy a kutya bizonyos értelemben a nárcisztikus lény megfogalmazása, hiszen a tekintete emberi. A Minotaurusnál is hasonlóval állunk szemben: a Minotaurusz egy negatív hős, akiről olyasmik juthatnak eszünkbe, mint az uralkodás, a szörny, a gonosz, vagy a bűnbak, (…).

HU

Munkáimban a körülöttem lévő vizuális környezetet dolgozom fel. Van hogy konkrétan megfogalmazható történetekről van szó, máskor benyomások, érzetek vagy asszociációk, amikkel foglalkozom valamint fontos számomra a lélaktani megközelítés. Sokszor a vizuális vagy az értelmezésbeli paradoxonnak is teret engedek, ezek mögött mindig valamilyen mélyebb tartalomra utalok.

Kórházas munkáimban (2020-2021) kórházi környezetből kiragadva portrészerűen, egy-egy tárgyra fókuszálva készítettem a kompozíciókat. Ha nem lenne a címben, lehet, hogy nem is tudnánk, hogy kórházi “látleletek”. A festmények a falakon lógó művirágok, képek, és nyomtatott híres festménymásolatok fotói alapján készültek. A festménymásolatokon látszik, hogy régiek, megfakult reprodukciók. A kórházi falakon egy határozott sötét vonal választja el vízszintesen a diszperzit és az ipari olajfestékkel festett falat, ami legtöbbünkben a ‘80-90-es évek hangulatát kelti. Ugyan az elmúlt időszakban többet kellett kórházakban töltenem, mint arra számítottam, ezek a képek nem mesélik el közvetlenül az én kórházi történeteimet. A kórház hangulatát szerettem volna megidézni és ezzel együtt olyan fogalmakat, mint hogy baj van, valami nincs rendben, betegség, …

A két aktképen egy-egy meztelen nő látható háttal a nézőnek. A Fürdőző című képen a háttal ülő félmeztelen nőalak a szürke függöny és egy üres rózsaszín műanyag lavór mellett helyezkedik el.

HU

A 2014-19-es években a festményeim főszereplője a sisakot hordó női akt figura volt, melyet különböző kontextusba ágyazva fogalmaztam meg újra és újra.

EN/HU

Behind the quote of Gabriel García Márquez’ One Hundred Years of Solitude “[…]sees nobody there[…]” Adrienn Erdei belongs to a generation of artists who emerged in the 2010s exposed to the contemporary art trend as well as to the Minimalism and Pop art and to the earlier models such as Surrealism and Expressionism were—and who experimented with tremendous new modes of the pictorial execution. In her inventive artistic environment, Erdei gained distinction by using boldly inventive forms and vivid objects and occurrences from everyday life.