EN/

In my work, I process the visual environment that surrounds me. At times, my focus is on clearly articulable narratives; at others, I engage with impressions, sensations, or associations, always prioritizing a psychological approach. I often leave room for visual or interpretive paradoxes, using them to point toward a deeper underlying content.

In my Hospital series (2020–2021), I created compositions by extracting elements from a clinical environment, focusing on specific objects as if they were portraits. Without the titles, one might not even recognize them as “medical case records.” These paintings were based on photographs of artificial flowers, wall hangings, and printed reproductions of famous paintings found on hospital walls. In these reproductions, their age is evident—they are faded copies. On the hospital walls, a sharp, horizontal dark line separates the emulsion paint from the industrial oil-based paint, evoking the atmosphere of the 1980s and 90s for many of us. Although I have recently had to spend more time in hospitals than expected, these images do not directly recount my personal medical history. Rather, I aimed to evoke the “hospital atmosphere” and, with it, concepts such as illness, trouble, and the sense that “something is not right.”

Two nude paintings in this series feature female figures with their backs to the viewer. In “Foot washing”, a semi-naked woman sits facing away, positioned next to a gray curtain and an empty pink plastic basin. The basin references the motif of washing or bathing—a frequent theme in art history—where washing also symbolizes purification from sin. In a transcendental sense, I am exploring questions of illness, vulnerability, guilt, retribution, and the female condition.

The other painting featuring a nude figure is titled “Watering”. Again, we see a woman with her back to the viewer in a diagonal composition. She is seated on the floor with straight legs in a rigid posture. The composition is structured by walls, a curtain, parquet flooring, and a houseplant—the latter being the subject of the “watering.” While the act of watering could imply growth and positive themes, here it relates more to the negative connotations of “pouring out” or “dousing.”

In the work “Biting Dog”, we see a window, a dog bowl, and a dog staring directly at the viewer. The dog is chained, contrasting with the window, which serves as a symbol of freedom. The painting could speak to the widespread irresponsibility and vulnerability associated with how animals are kept. Reflecting on the title, many of us might recall childhood stories of “biting” or “snapping” dogs, raising the question of responsibility. Yet, the dog’s gaze is almost human; in a sense, it is an animalistic formulation of man—the embodiment of a narcissistic being.

In the painting titled “The Guest” (Vendég), an elephant is the central figure, yet it is not placed in its usual zoo or circus environment—instead, houses and a utility pole emerge in the background. The size of the painting is surprisingly small and intimate, creating a tension in comparison to the animal’s massive physical reality. The elephant appeared before me quite unexpectedly during a chance walk down a dirt road. It felt like an unreal, surreal situation, sparking a series of thoughts and emotions. It is well known that elephants share a deep connection with their deceased and undergo a form of grieving process when a death occurs. For this reason, the encounter evoked themes of mortality, death, and the circus-like Danse Macabre.

These few works highlight my core interests and how I interpret my practice. Titles are vital to me; they can sometimes rewrite or subvert the interpretation of a piece. I value stories, layers of meaning, and impressions. Some images feel like parts of a larger whole, creating a montage-like quality where placing images side by side generates new meanings. I allow more space for randomness and for interpreting the daily visual images I encounter with an open mind—associating freely or linking them to a narrative. My fundamental questions remain the same, but I am seeking the answers through more open and fluid means.

HU/

Munkáimban a körülöttem lévő vizuális környezetet dolgozom fel. Van hogy konkrétan megfogalmazható történetekről van szó, máskor benyomások, érzetek vagy asszociációk, amikkel foglalkozom valamint fontos számomra a lélaktani megközelítés. Sokszor a vizuális vagy az értelmezésbeli paradoxonnak is teret engedek, ezek mögött mindig valamilyen mélyebb tartalomra utalok.

Kórházas munkáimban (2020-2021) kórházi környezetből kiragadva portrészerűen, egy-egy tárgyra fókuszálva készítettem a kompozíciókat. Ha nem lenne a címben, lehet, hogy nem is tudnánk, hogy kórházi “látleletek”. A festmények a falakon lógó művirágok, képek, és nyomtatott híres festménymásolatok fotói alapján készültek. A festménymásolatokon látszik, hogy régiek, megfakult reprodukciók. A kórházi falakon egy határozott sötét vonal választja el vízszintesen a diszperzit és az ipari olajfestékkel festett falat, ami legtöbbünkben a ‘80-90-es évek hangulatát kelti. Ugyan az elmúlt időszakban többet kellett kórházakban töltenem, mint arra számítottam, ezek a képek nem mesélik el közvetlenül az én kórházi történeteimet. A kórház hangulatát szerettem volna megidézni és ezzel együtt olyan fogalmakat, mint hogy betegség, baj, baj van, valami nincs rendben, …

A két aktképen egy-egy meztelen nő látható háttal a nézőnek. A Lábmosás című képen a háttal ülő félmeztelen nőalak a szürke függöny és egy üres rózsaszín műanyag lavór mellett helyezkedik el.

A lavór a mosdás, fürdőzés motívumára utal, ami gyakori téma a képzőművészetben, a mosdás a bűneinktől való megtisztulás motívuma is. Transzcendens értelemben a betegség, a kiszolgáltatottság, a bűn és bűnhődés és a női lét kérdéseit feszegetem.

A másik meztelen figurát ábrázoló festmény az Öntözés címet viseli. Szintén egy meztelen női alak a nézőnek újfent háttal, átlós kompozícióban. Hasonlóan majdnem meztelen. A földön ülve egyenes lábbal egy kötött testtartást vesz fel. Az alak mellett falak, függöny, parketta és egy szobanövény tagolja a kompozíciót. A címre utalva utóbbiban megtaláljuk az Öntözés tárgyát. Az öntözés cselekedete lehetne locsolás, növekvésként pozitív tartalmú is, ugyanakkor itt inkább van szó a kiöntés, leöntés negatív fogalomkörével.

A Harapós kutya című munkán látunk egy ablakot, egy kutyatálat és egy nézővel farkasszemet néző kutyát. A kutya láncra van kötve, ezzel ellentétben áll az ablak, ami utalhat a szabadságra. A festmény szólhatna az állatok tartásával kapcsolatos rengeteg felelőtlenségről, kiszolgáltatottságról. A címre reflektálva sokunknak juthatnak eszébe történetek gyerekkorunkból harapós, kapós kutyákról, felvetve a felelősségvállalás kérdését. A kutya nézése a képen mégis már-már emberi, bizonyos értelemben az ember állati megfogalmazása is lehet, s ez esetben a nárcisztikus lény megtestesítője.

A Vendég című festményen egy elefánt a főszereplő, ami nem a megszokott állatkerti vagy cirkuszi közegben van, hiszen a háttérben házak és villanypózna sejlik fel. A festmény mérete meglepően kicsi, intim, ami feszültséget kelt a valóságban nagyméretű állathoz viszonyítva. Az elefánt egy véletlen földesúti séta alkalmával bukkant fel előttem, teljesen meglepő módon. Irreális helyzetnek éreztem és elindított bennem több gondolatot és érzést. Köztudott, hogy az elefántoknak szoros kapcsolata van halott egyedeivel, és egyfajta gyász folyamaton mennek keresztül egy-egy halálesemény bekövetkeztekor. Emiatt az elmúlás, a halál, a cirkuszi haláltánc jutottak eszembe.

Ez a néhány kép, amit itt pár sorban kiemeltem, megmutatja, hogy mi az ami érdekel, hogyan értelmezem a munkáimat. Látható, hogy a címadás fontos számomra, esetenként átírja, felborítja az értelmezést. Fontosak számomra a történetek, a jelentéstartalmak és a benyomások. Néhány kép azt az érzetet kelti, mintha egy nagyobb egész része lenne, így megjelenik egyfajta montázsszerűség, valamint emiatt ha egy-egy kép egymás mellé kerül új értelmezést is kaphat. Nagyobb teret engedek a véletlenszerűségnek és annak, hogy a velem nap mint nap szembe kerülő vizuális képeket nyitottan értelmezzem, szabadon asszociáljak vagy éppen társítsam azokat egy történethez. A kérdéseim nem változtak, de nyitottabb eszközökkel keresem rájuk a választ.