HU

Munkáimban a körülöttem lévő vizuális környezetet dolgozom fel. Van hogy konkrétan megfogalmazható történetekről van szó, máskor benyomások, érzetek vagy asszociációk, amikkel foglalkozom valamint fontos számomra a lélaktani megközelítés. Sokszor a vizuális vagy az értelmezésbeli paradoxonnak is teret engedek, ezek mögött mindig valamilyen mélyebb tartalomra utalok.

Kórházas munkáimban (2020-2021) kórházi környezetből kiragadva portrészerűen, egy-egy tárgyra fókuszálva készítettem a kompozíciókat. Ha nem lenne a címben, lehet, hogy nem is tudnánk, hogy kórházi “látleletek”. A festmények a falakon lógó művirágok, képek, és nyomtatott híres festménymásolatok fotói alapján készültek. A festménymásolatokon látszik, hogy régiek, megfakult reprodukciók. A kórházi falakon egy határozott sötét vonal választja el vízszintesen a diszperzit és az ipari olajfestékkel festett falat, ami legtöbbünkben a ‘80-90-es évek hangulatát kelti. Ugyan az elmúlt időszakban többet kellett kórházakban töltenem, mint arra számítottam, ezek a képek nem mesélik el közvetlenül az én kórházi történeteimet. A kórház hangulatát szerettem volna megidézni és ezzel együtt olyan fogalmakat, mint hogy baj van, valami nincs rendben, betegség, …

A két aktképen egy-egy meztelen nő látható háttal a nézőnek. A Fürdőző című képen a háttal ülő félmeztelen nőalak a szürke függöny és egy üres rózsaszín műanyag lavór mellett helyezkedik el.

A Fürdőző című képen a háttal ülő félmeztelen nőalak a szürke függöny és egy üres rózsaszín műanyag lavór mellett helyezkedik el. A lavór a mosdás, fürdőzés motívumára utal, ami gyakori téma a képzőművészetben, a mosdás a bűneinktől való megtisztulás motívuma is. Transzcendens értelemben a betegség, a kiszolgáltatottság, a bűn és bűnhődés és a női lét kérdéseit feszegetem.

A másik meztelen figurát ábrázoló festmény az Öntözés címet viseli. Szintén egy meztelen női alak a nézőnek újfent háttal, átlós kompozícióban. Hasonlóan majdnem meztelen. A földön ülve egyenes lábbal egy kötött testtartást vesz fel. Az alak mellett falak, függöny, parketta és egy szobanövény tagolja a kompozíciót. A címre utalva utóbbiban megtaláljuk az Öntözés tárgyát. Az öntözés cselekedete lehetne locsolás, növekvésként pozitív tartalmú is, ugyanakkor itt inkább van szó a kiöntés, leöntés negatív fogalomkörével.

A Harapós kutya című munkán látunk egy ablakot, egy kutyatálat és egy nézővel farkasszemet néző kutyát. A kutya láncra van kötve, ezzel ellentétben áll az ablak, ami utalhat a szabadságra. A festmény szólhatna az állatok tartásával kapcsolatos rengeteg felelőtlenségről, kiszolgáltatottságról. A címre reflektálva sokunknak juthatnak eszébe történetek gyerekkorunkból harapós, kapós kutyákról, felvetve a felelősségvállalás kérdését. A kutya nézése a képen mégis már-már emberi, bizonyos értelemben az ember állati megfogalmazása is lehet, s ez esetben a nárcisztikus lény megtestesítője.

A Vendég című festményen egy elefánt a főszereplő, ami nem a megszokott állatkerti vagy cirkuszi közegben van, hiszen a háttérben házak és villanypózna sejlik fel. A festmény mérete meglepően kicsi, intim, ami feszültséget kelt a valóságban nagyméretű állathoz viszonyítva. Az elefánt egy véletlen földesúti séta alkalmával bukkant fel előttem, teljesen meglepő módon. Irreális helyzetnek éreztem és elindított bennem több gondolatot és érzést. Köztudott, hogy az elefántoknak szoros kapcsolata van halott egyedeivel, és egyfajta gyász folyamaton mennek keresztül egy-egy halálesemény bekövetkeztekor. Emiatt az elmúlás, a halál, a cirkuszi haláltánc jutottak eszembe.

Ez a néhány kép, amit itt pár sorban kiemeltem, megmutatja, hogy mi az ami érdekel, hogyan értelmezem a munkáimat. Látható, hogy a címadás fontos számomra, esetenként átírja, felborítja az értelmezést. Fontosak számomra a történetek, a jelentéstartalmak és a benyomások. Néhány kép azt az érzetet kelti, mintha egy nagyobb egész része lenne, így megjelenik egyfajta montázsszerűség, valamint emiatt ha egy-egy kép egymás mellé kerül új értelmezést is kaphat. Nagyobb teret engedek a véletlenszerűségnek és annak, hogy a velem nap mint nap szembe kerülő vizuális képeket nyitottan értelmezzem, szabadon asszociáljak vagy éppen társítsam azokat egy történethez. Nem csak a saját személyes tapasztalataimból merítek, hanem hatnak rám mások történetei is. A kérdéseim nem változtak, de nyitottabb eszközökkel keresem rájuk a választ.