Festményeimről 2020.

Art 2021-01-04

HU

Munkáimban a körülöttem lévő vizuális környezetet dolgozom fel, lélaktani megközelítéssel. Van hogy konkrétan megfogalmazható történetekről van szó, máskor benyomások, érzetek vagy asszociációk, amikkel foglalkozom. Sokszor a vizuális vagy az értelmezésbeli paradoxonnak is teret engedek, ezek mögött valamilyen mélyebb tartalomra utalok.

Kórházas munkáimban kórházi környezetből kiragadva portrészerűen, egy-egy tárgyra fókuszálva készítettem a kompozíciókat. Ha nem lenne a címben, lehet, hogy nem is tudnánk, hogy kórházi “látleletek”. A festmények a falakon lógó művirágok, képek, és nyomtatott híres festménymásolatok fotói alapján készültek. A festménymásolatokon látszik, hogy régiek, megfakult reprodukciók. A kórházi falakon egy határozott sötét vonal választja el vízszintesen a diszperzit és az ipari olajfestékkel festett falat, ami legtöbbünkben a ‘80-90-es évek hangulatát kelti.

A két aktképen egy-egy meztelen nő látható háttal a nézőnek. A Lábmosás című képen a háttal ülő félmeztelen nőalak a szürke függöny és egy üres rózsaszín műanyag lavór mellett helyezkedik el. A lábmosás a mosdás, fürdőzés motívumára utal, ami gyakori téma a képzőművészetben, a mosdás a bűneinktől való megtisztulás motívuma is. Ha a kórházas festményeket a Lábmosás című kép mellé helyezem, azt a benyomást kelthetik, mintha a nőalak lenne beteg, ő lenne a kórházban. Transzcendens értelemben a betegség, a kiszolgáltatottság, a bűn és bűnhődés és a női lét kérdéseit feszegetem.

A másik meztelen figurát ábrázoló festmény az Öntözés címet viseli. Szintén egy meztelen női alak a nézőnek újfent háttal, átlós kompozícióban. Hasonlóan majdnem meztelen. A földön ülve egyenes lábbal egy kötött testtartást vesz fel. Az alak mellett falak, függöny, parketta és egy szobanövény tagolja a kompozíciót. A címre utalva utóbbiban megtaláljuk az Öntözés tárgyát, de továbbra sem egyértelmű, hogy a növényt a nőalak öntözi meg, vagy az is “öntözésre vár”.

A Harapós kutya című munkámban egy kiegyensúlyozott kompozícióban látunk egy ablakot és egy nézővel farkasszemet néző kutyát. Ebben a munkában is, mint az előzőekben, a cím fontos szerepet kap. Legtöbb esetben a szemlélő előbb a képet látja és csak azután olvassa a címet. Így a kompozíció a kutyával első látásra nem üzen többet önmagánál. A cím viszont utal a veszélyre, sokunknak juthatnak eszébe történetek akár gyerekkorunkból, akár a jelen környezetünkből harapós, kapós kutyákról rossz emlékeket keltve bennünk, felvetve a felelősségvállalás kérdését is. A kutya nézése, arca már-már emberi, bizonyos értelemben az ember állati megfogalmazása is lehet, s ez esetben a nárcisztikus lény megtestesítője.


A képek ha egymás mellé kerülnek új értelmezést kaphatnak. Ez a néhány kép, amit itt pár sorban kiemeltem, megmutatja, hogy mi az ami érdekel, hogyan értelmezem a munkáimat. Látható, hogy a címadás fontos számomra, esetenként átírja, felborítja az értelmezést. Fontosak számomra a történetek, a jelentéstartalmak és a benyomások. Ehhez nagyobb teret kell engednem a véletlenszerűségnek és annak, hogy a velem nap mint nap szembe kerülő vizuális képeket nyitottan értelmezzem, szabadon asszociáljak vagy éppen társítsam azokat egy történethez. Nem csak a saját személyes tapasztalataimból merítek, hanem hatnak rám mások történetei is. A kérdéseim nem változtak, de nyitottabb eszközökkel keresem rájuk a választ.