A Nagy Odalisque című festmények lényegében a Torzó képeim közé tartoznak, hiszen a kompozíció úgy van vágva, hogy a teljes test nem látható. A kompozícióban a nő nem feszélyezett, viszont a néző, mintha a kukkoló szerepébe kerülne, ezzel vizuálisan megjelenik a kiszolgáltatottság, a tekintetnek való tehetetlenség is, amelyet értek pszichésen ugyanúgy, mint kompozíciósan.

A cím utal Ingres: Nagy Odalisque című festményére, ezzel művészettörténeti párhuzamba helyezve. A cím, odalisque szó jelentése háremhölgy, rabnő, szolgáló, mely az évszázadok során a nő társadalomban lévő helyzetére, abból való kitörésének nehézségére is utalok.

Arcanum: odaliszk, (megtekintve 2025.08.08. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/o-o-F33F0/odaliszk-F340E/)

A Torzó II. sorozat ihletője a Show-Hide (Torso II/1) című festmény, melynek egyik fele egy függönyt a másik fele egy női felsőtestet ábrázol. A festményen ez a kettősség vonul végig: megmutatás-elrejtés. (Ezt a festményt közvetlenül a Kilátás című sorozat után/közben festettem, melyben ablakok kilátásait látjuk, pontosabban ki-nem-látásait, hiszen azt egy-egy függöny eltakarja.) A torzószerű kivágás a női test tárgyiasítására és a kiszolgáltatottságra utal. A sorozatban emellett néhány festménynél megjelent a képkeret szerű kivágás, mellyel a testi és pszichés határokra utalok.

A festménysorozatban meztelen női felsőtestek ugyanabban a kompozíciós kivágásban jelennek meg: nyaktól lefelé, vénuszdombtól fölfelé, fedetlen mellel a karoknál elvágva. Technikailag a Torzó I/1, vagyis a sorozat első darabja még realisztikus, a többi festmény pedig sokkal nyersebb, ösztönösebb, expresszívebb. Ez a kettősség lehet a belső, a psziché megnyilvánulása a matérián keresztül; a kiszolgáltatottság, az áldozatiság, a tárgyiasítás vagy az abúzus mementószerű megfogalmazásai egy nő lelki megtörésének.

This is my body, ez az én testem alcímet kapott a sorozat, mely egyrészt bibliai utalás, másrészt a nő testének és önállóságának – vagy annak visszaszerzésének – kinyilatkoztatása. Valamint a saját testünkkel való viszonyt is taglalhatja.

Torso I/4, oil on canvas, 100 × 80 cm, 2024.

2024 nyara egy igen termékeny időszak volt számomra s ennek következtében változás állt be a műtermi munkáimban. A korábbi “szürkés” színvilágot felváltotta egy nyersebb, expresszívebb, színesebb megfogalmazás, melynek során a célom az “önazonos festés” elérése volt. Azt kérdeztem magamtól, hol vagyok én a matériában? hogyan festek én? hogy tudom önmagam kifejezni általa? Egy olyan technikai megfogalmazást kerestem, ami közelebb van a belső énemhez.

Témában kiélesedett (hisz egész a kezdetektől jelen volt) a női test, ami szintén az önazonosság, önmegfigyelés, önreflexió, saját identitásom, helyem, szerepem, test és lélek pszichés határainak kérdéseivel kapcsolódik össze a munkáimban. Valahogy, mint egy lírai én-ként jelenik meg, kvázi önmagam kérdéseivel foglalkozva s általuk tágabb értelemben a nőkérdésekkel, női identitással, női létkérdésekkel is foglalkoznak.

A tizenkettő viszonylag kisméretű festményből álló sorozat lazán értelmezett szubjektív kör asszociációkból áll.

A lefolyó, a lavór, a tojás, a koponya, a lámpabúra, a wc csésze, a gyűrű, mind magában foglalják a körkörösséget. A kör lehet a teljesség, a végtelen szabadság, vagy a véget nem érő csapda, az örökös ismétlődés jele.

A Betonozás című rövid képzőművészeti animációban egy alak betont kever. Homok, cement, víz és fizikai munka, ez szolgálja a beton elkészültét. A történések előrehaladtával hamar kiderül, hogy a munkát egy majdnem teljesen meztelen nőalak végzi, aki önmagát betonozva, mint egy szobor talapzatot készítve dolgozik saját bebetonozásán. A “szobor” az örökkévalóságnak állít emlékművet.

A festményen Budapest egyik türelmi zónája szolgálja a hátteret, a festmény résztvevői pedig a milói Vénusz szobor nőalakja rövidülésben megsokszorozva. A görög korban a nőknek nem voltak valódi jogaik egy-egy kivételtől eltekintve, mégis az eszményi nőiséget szimbolizálják a Vénusz szobor ábrázolások. Az út mellett álló szobor alakok a mások által gyakran „legősibb női munka” -ra, a prostitúcióra utalnak. A Vénusz torzók az út mellett várakozva a végtelenségig rövidülnek.

Venuses, oil on canvas, 100 × 140 cm, 2023.
Hungarian title: Vénuszok

A Csónak a Várakozó és az Árvíz című munkák lehetséges olvasata

Munkáimban időnként egy tárgy válik hangsúlyossá. Jellemző, hogy ezek a tárgyak a személyes környezetemből kerülnek ki. Fontosnak tartom ugyanakkor az intuitív építkezést, szeretem később felfedezni bennük az összefüggéseket.

A címben szereplő három munkán a “lavór” jelenik meg közös motívumként.

A Nárcisszusz a művészetben gyakran előforduló téma, a mitológiából jól ismert történetben Nárcisszusz a saját tükörképébe szeret bele. A festmény ugyanakkor nem csak erre reagál, hanem a ma olyan gyakran hallottnárcisztikus személyiségzavarra is, ami a köznyelvben ma már gyakori önkényes diagnosztikává kezdett válni.

Nárcisszusz, olaj, vászon, 70 × 50 cm, 2023.

A rejtőzés-rejtőzködés így vagy úgy több munkámban is előkerül. Gyakran egy figura arca van eltakarva, vagy a Befalazott ablak című festmény estében a házban lakó rekesztette ki magát és bújt el a befalazott ablakok mögé. A Kilátás című munkában a kukucskáló szerepébe kerülünk, de ez még a kitekintés előtti pillanat. Annak a bizonytalansága, hogy elhúzzuk-e a függönyt és kinézünk-e, vagy sem. Képileg a cím és a festmény témája ellentmondás, hiszen az elhúzott függönyön keresztül csak egy homályos kép rajzolódik ki előttünk, átvitt értelemben a kilátástalanság, a remény és reménytelenség megjelenítéseként.

Kilátás, olaj, vászon, 100 × 80 cm, 2022.

A Kilátás című munka egy kisebb sorozattá nőtte ki magát: